Rendaku

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

A rendaku (連濁^?), „szekvenciális zöngésülés” morfofonológiai jelenség, a japán nyelv egyik jellegzetessége, melynek során egy szóösszetételben a két szó határán a második tag első mássalhangzójának a zöngésülése megy végbe. Cseresnyési László nyelvész a határzönge magyar nevet adta a jelenségnek.^[1] A modern japán nyelvben a rendaku gyakori jelenség, de időnként teljesen rendszertelenül jelenik meg, egyes szavakat pedig egyáltalán nem érint. A kandzsi írásmód nem jelöli a rendakut, a kana viszont igen, dakutennel.

1. ↑ Cseresnyési 95. o.