Szeizmika

Nem tévesztendő össze a következővel: szeizmológia.

A szeizmika a földrengéstan alkalmazott tudományi változata. A gyakorlati geofizikai kutatómódszerek leggyakrabban alkalmazott válfaja, melynek célja az altalaj, illetve a felszín alatti rétegek, kőzettestek jellegének, elhelyezkedésének és szerkezetének feltárása rugalmas hullámok keltésével és a keltett hullámoknak a mélyből a felszínre visszajutó részének regisztrálásával. A szeizmikát leggyakrabban a szénhidrogén-kutatásban alkalmazzák, de más nyersanyagkutatási ágazatokban, illetve a mélyszerkezet kutatásában is nagy jelentősége van. Alkalmazzák mérnökgeofizikai, illetve régészeti geofizikai módszerként is, ekkor főként a felszínközeli térrész a vizsgálat célja. A szeizmikát a szeizmológiától az különbözteti meg, hogy vizsgálatai céljából mesterséges hullámokat kelt – általában robbantással vagy döngöléssel –, vizsgálatai általában a földkéregre terjednek csak ki.