A hszienpejek (kínaiul: 鮮卑 pinjin átírással: Xiānbēi) protomongol[1] ókori nomád népcsoport volt, amely egykor az eurázsiai sztyeppe keleti részén élt a mai Mongólia, Belső-Mongólia és Északkelet-Kína területén. Eredetileg a tunghuk ( )tól származtak, akik – miután az i. e. 3. század végén vereséget szenvedtek a hsziungnuk ( )tól – kettészakadtak vuhuanok ( )ra és hszienpej ( )ekre. Sokáig más nomád népek és a kínai Han-dinasztia vazallusai voltak és csak akkor figyeltek fel rájuk a történetírók, amikor i. sz. 87-ben megölték Juliu ( ) hsziungnu ( ) sanjü ( )t (királyt). A szintén nomád hsziungnu ( )któl eltérően a hszienpej ( )ek nem szerveződtek olyan szövetségbe, hogy komolyan veszélyeztessék a kínai határvidéket.
A Három királyság korának végén súlyos vereségeket szenvedtek nomád szomszédaiktól és délebbre vándoroltak és letelepedtek a Han-dinasztia területén, amelynek vazallusaivá szegődtek. Fejedelmeik (mint a Muzsung ( ), Topa ( ), Tuan ( ) nemzetségek vezetői) hercegi címeket kaptak a császártól. Egyike voltak a Csin ( )-dinasztia "Öt barbár" vazallusának, és amikor 304-ben, a dinasztia válsága idején a vazallusok fellázadtak, a hszienpej ( )ek a császárt támogatták (szemben a hsziungnu ( )kkal, csié ( )kkel, ti ( )kkel és csiang ( )okkal).[2][3]
A lázadás következtében a ti ( ) nép által vezetett Korai Csin ( ) birodalom meghódította egész Észak-Kínát, de az állam, miután 383-ban a Fej ( )-folyónál súlyos vereséget szenvedett a Keleti Csin ( )-dinasztiától, rövidesen szétesett. A hszienpej ( ) törzsfők számos új dinasztiát alapítottak és idővel egyikük, Északi Vej ( ) egyeduralkodóvá vált Kína északi részén. Ezek az államok hol ellenezték, hol támogatták népük elkínaiasodását, mindenesetre a hszienpejek ( ) a Tang-dinasztia idejére beleolvadtak a kínai lakosságba.[4][5][6][7][8]
© MMXXIII Rich X Search. We shall prevail. All rights reserved. Rich X Search