Hsziungnuk

A hsziungnuk – kínai: 匈奴, pinjin: xiōngnú, egykori feltételezhető kiejtése: hjungno, magyarosan: hsziungnu, törökül: Doğu Hun –, illetve ázsiai hunok elnevezés az i. e. 3. század végétől az i. sz. 1. századig a Belső-Ázsia nagy részét ellenőrzése alatt tartó törökös népesség szövetségére hivatkozik.

Hosszú ideig háborúban álltak déli szomszédjukkal, a kínai államokkal, illetve állammal. A kínai császárok főleg a hsziungnuk távol tartása okán kezdték meg a kínai nagy fal építését.

Széles körben elterjedt nézet szerint a hsziungnuk voltak a későbbi hunok – azaz a közép-ázsiai és európai hunok – elődei. Alátámasztja e vélekedést, hogy egy szogd forrásban a hsziungnukat xwn (khun) névvel illették. Jogos tehát a hsziungnukat ázsiai hunoknak is nevezni. Az európai hunokra nézve ez azonban csak annyit jelent – állítja Róna-Tas András –, hogy közöttük a hsziungnu főnemesség fontos szerepet játszott, ha nem is feltétlenül meghatározót.^[1] A kínai szakemberekkel ellentétben a nyugati történészek korábban nem fogadták el egyhangúlag a hunok és a hsziungnuk közötti közvetlen kapcsolatot. Walter Pohl, a népvándorlás korával foglalkozó osztrák történész így fogalmazott ezzel kapcsolatban: „minden, mit biztosan tudhatunk a hunok nevéről, hogy a pusztai harcos népek egy tekintélyes hatalmi elitjére utal a késő ókor időszakában”.^[2] Azonban ez a nézet változni látszott az utóbbi években, miután neves nyugati kutatók, köztük James Lacey az oxfordi egyetem kutatója kimutatta, hogy a hsziungnu vagy xiongnu törzsszövetség fokozatosan és évszázadokon keresztül építette ki hatalmát nyugat felé.[1]^[3] A kínai szakirodalom és a hétköznapi kínai ember számára egyértelmű, hogy hunokról van szó, ezért ugyanazt az írásjelet "xiōng" használják az Attila által vezérelt hunokra is (匈奴), sőt még a magyarok elnevezéséhez is (匈牙利人).

2022-es archeogenetikai(wd) vizsgálatok nyomán Török Tibor és Neparáczki Endre archeogenetikusok kimutatták, hogy a honfoglaló magyarok genomja 50%-ban manysi, 35%-ban szarmata és 15%-ban hsziungnu/hun rokonságot mutat.^[4]

1. ↑ Róna-Tas András. IV.2 A hsziungnuk és a hunok., A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest, 1997. ISBN 963-506-140-4 
2. ↑ Pohl, W. (1999): Huns. P. 501. In Bowersock, G. W., Brown, P. and Grabar, O. (eds): Harvard Encyclopedia of Late Antiquity. Cambridge, Massachusetts, London.
3. ↑ Great strategic rivalries : from the classical world to the Cold War. Lacey, Jim, 1958-. ISBN 978-0-19-062046-2 Hozzáférés: 2020. április 18.   p. 139-140.
4. ↑ https://www.valaszonline.hu/2023/08/02/magyarsagkutato-intezet-kasler-miklos-konszolidacio/