Koreai nyelv

Koreai nyelv
Észak-Koreában 조선어
Dél-Koreában 한국어
BeszélikÉszak-Korea, Dél-Korea, Kína
TerületKelet-Ázsia
Beszélők száma78 millió[1]
Nyelvcsaládaltaji vagy szigetnyelv
ÍrásrendszerÉszakon csoszongul - Délen hangul, hangul és handzsa keveréke (néhány hivatalos dél-koreai irat), cirill ábécé (koreaiak a volt Szovjetunió területén)
Rang13
Hivatalos állapot
Hivatalos Észak-Korea
 Dél-Korea
 Kína (regionális)
Nyelvkódok
ISO 639-1ko
ISO 639-2kor
ISO 639-3kor

A koreai nyelv (délen: 한국어, hangugo; északon: 조선말, csoszonmal) Észak- és Dél-Korea hivatalos nyelve, Kína Jenpien Koreai Autonóm Tartománya két hivatalos nyelvének egyike. A koreai nyelvnek nagyjából 78 millió beszélője van. Régen hivatalos írásjelkészlete a handzsa volt, mely a kínai írásjegyekből, azok koreai kiejtésével jött létre. A XV. században Nagy Szedzsong létrehozott egy nemzeti írásrendszert, melyet hangulnak (Észak-Koreában: csoszongul) neveznek, de ezt csak 1945 óta használják teljeskörűen.[2]

A koreai nyelv Korea kettéosztottsága révén mára egyértelműen két változatra osztott. Ennek megfelelően beszélhetünk külön észak-koreai és dél-koreai nyelvről. Ezek sztenderdje más nyelvjárási sajátosságokat követnek, s a két ország elszigeteltsége miatt a különbségek felerősödtek a két nyelvváltozat között.

Vita tárgyát képezi a koreai nyelv nyelvcsaládokba történő besorolása is. Néhány nyelvész az altaji nyelvek közé sorolja, míg mások szerint szigetnyelv. Többek szerint a japán nyelv távoli rokona. A japánhoz hasonlóan morfológiáját tekintve ez is agglutináló, míg szintaxisát tekintve alany–tárgy–ige szórendet használó nyelv.

  1. Korean. Ethnologue, 14th ed.. [2007. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 25.)
  2. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) britannica nevű lábjegyzeteknek

© MMXXIII Rich X Search. We shall prevail. All rights reserved. Rich X Search