Ozirisz

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Nem tévesztendő össze a következővel: Ozirisz (keresztnév).

Ozirisz
Hieroglifa
Nem	férfi
Szülei	Nut Geb
Házastárs	Ízisz
Testvér	Ízisz, Széth, Nebethet
Gyermekei	Hórusz Anubisz
Kultuszhely	Abüdosz
A Wikimédia Commons tartalmaz Ozirisz témájú médiaállományokat.

Ozirisz (wsỉr, azaz Uszir[e], görög betűkkel: Ὄσιρις) az ókori egyiptomi vallás egyik legfontosabb istene. A héliopoliszi enneád tagja, Ízisszel és Hórusszal alkot istenháromságot. Leginkább a túlvilág és a halottak isteneként ismert. Nemcsak az elhunytak könyörületes bírája, hanem az alvilág életet adó ura is, tőle ered a termőföld termékenysége, és ő tanította meg a földművelésre az emberiséget. A halál utáni élettel való kapcsolata miatt összefüggésbe hozták a természet körforgásával is, különösen a növényzet évenkénti megújulásával és a Nílus áradásával, ezáltal az áradás kezdetét jelző Szíriusz csillaggal és az Orion csillagképpel is.^[1]

Gyakori címe a Henti-Amentiu, „első a nyugatiak között”, ami a holtak birodalma feletti uralmára utal.^[2] Nevezték „az élők urának” is, mivel a túlvilágra jutott elhunytakat élőknek is hívták.^[3] Nevezik „a szeretet urának”,^[4] „örökké jóságosnak és fiatalnak”^[1] és „a csend urának” is.^[5]

Az elhunyt uralkodókat Ozirisszel azonosították – úgy tartották, ahogy Ozirisz feltámadott a halálból, úgy nyerik el ők is az örök életet. Az Újbirodalom idejére már nemcsak a fáraókat, hanem a közembereket is azonosították az istennel, ha elvégezték rajtuk a megfelelő szertartást.^[6]

Az V. dinasztia korából maradt fenn első ismert említése, bár kultusza valószínűleg sokkal régebbre nyúlik vissza;^[7] és a Henti-Amentiu kifejezés már az I. dinasztia idején is előfordul, fáraói címként is. Egészen a kereszténység egyiptomi elterjedéséig tisztelték.^[8][9]

1. ↑ ^{a b} The Oxford Guide: Essential Guide to Egyptian Mythology, Edited by Donald B. Redford, pp.302-307, Berkley, 2003, ISBN 0-425-19096-X
2. ↑ Mark Collier & Bill Manley: How to Read Egyptian Hieroglyphs. British Museum Press, p. 41, 1998, ISBN 0-7141-1910-5
3. ↑ Erik Hornung: Conceptions of God in Ancient Egypt: The One and the Many. p. 233, Cornell University Press, 1996, ISBN 0-8014-1223-4
4. ↑ E. A. Wallis Budge: The Gods of the Egyptians. p. 259, Dover 1969, org. pub. 1904, ISBN 0-486-22056-7
5. ↑ J. A. Wilson: The Burden of Egypt. p. 302, University of Chicago Press, 4th imp. 1963
6. ↑ S.G.F. Brandon: Man, Myth and Magic. Osiris, vol. 5, p. 2087-2088. BPC Publishing, 1971.
7. ↑ John Gwyn Griffiths: The Origins of Osiris and His Cult. Brill. p. 44. 1980
8. ↑ Catholic Encyclopedia: Theodosius I
9. ↑ John Bagnell Bury: History of the Later Roman Empire from the Death of Theodosius I. to the Death of Justinian; The Suppression of Paganism – ch.22, p.371, Courier Dover Publications, 1958, ISBN 0-486-20399-9