Paradigma

A paradigma szó jellemzően négy fő jelentésben használatos:

1. Egy elmélet vagy gyakorlat valamely általánosan elfogadott, zárt nézetrendszere egy adott korszakban, időpontban. Általánosabban: „A paradigma (vagy korszellem) a gondolkodásoknak, vélekedéseknek, értékeknek és módszereknek egy adott társadalom vagy szűkebben egy közösség minden tagja által elfogadott összességét jelenti.”^[1] Értelmezési-tartomány,-halmaz,-függvényrendszer.
2. Egy szó összes ragozott alakjának rendszerezett leírása, például igeragozási tábla (lásd: Magyar értelmező kéziszótár).
3. A paradigma a felcserélhetőséget, egymásnak való megfeleltethetőséget (ekvivalenciát) is jelentheti, például:
   • Egy mondatszakasz helyettesítésére alkalmas kifejezések osztálya, gyűjteménye (nem rokon jelentésű szavak – szinonimák –, hanem azonos módon, helyzetben használható szavak).
   • Egymásnak megfelelő, valamiképpen egyenértékű, ezért egymás közt felcserélhető elemek sorozata.
   • A szövegben olyan osztályok, amelyeknek tagjai bizonyos jellemző vagy jellemzők tekintetében ekvivalensek, és ezek a jellemzők mindig a kérdéses formán kívül vannak alkotva.[1] Archiválva 2006. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
4. A neurológiában szokás paradigmának nevezni a nehezen kimondható szavakat (pl. titoknokoknak), melyek kimondatásával a páciens artikulációs képessége vizsgálható.

A továbbiakban az első jelentésben használjuk a terminust.

A paradigma jelentősége abban áll, hogy az ember néha krízisbe, konfliktusba kerül meglévő véleménye, beállítottsága, hiedelmei, gondolatai, ismeretei stb. ellentmondásossága miatt, amelyet sokszor ezek átfogó (paradigmaméretű) megváltoztatásával tud csak feloldani (paradigmaváltás, l. alább). A társadalmi méretű paradigmaváltásra ezzel szemben akkor szokott sor kerülni, ha a lakosság nagy részében áll fenn hasonló konfliktus, és csupán a hozzáállás megváltoztatásával – amely viszonylag kevés pszichikai energia ráfordítását igényli – jelentős alkotó energiákat lehet az elérendő közösségi célokra felszabadítani. A szó maga neutrális (semleges), tényt közlő, állapotot leíró. Nem negatív. Nem pozitív.

Az elméletek fejlődése szükségszerűen paradigmaváltásokkal jár, míg egy adott időpontban egymást nem kizáró, több paradigma is lehet érvényben ugyanazon a területen, mint például az orvoslásban és gyógyításban, a gazdaságtanban és a politikában, a számítástechnikában és a programozásban stb. (szemben a kizárólagosságra törő ideológiákkal).

1. ↑ Varga Csaba: Új elmélethorizontok előtt – tanulmányok, Thomas Kuhn könyvének egy definíciója alapján.