Saivizmus

A saivizmus vagy sivaizmus, Siva-kultusz (szanszkrit: शैव पंथ, IAST: śaiva paṁtha, magyar átírásban:saiva pamtha) a hinduizmus egy ága, amely elsődleges és legfőbb istennek Sivát tekinti, aki megszemélyesíti az abszolútot (brahman), és aki számtalan formában nyilvánulhat meg. Hívői a saivák. Elsősorban India déli tartományaiban vált uralkodó vallási áramlattá. Már a Mahábhárata is tartalmaz saiva betéteket. Legfontosabb forrása a Svétásvatara-upanisad, amely már teológiai-filozófiai oldalról megalapozza a későbbi tanokat. A sivizmus és a visnuizmus (Visnu-kultusz, hívői a vaisnavák) közötti különbség elsősorban a szertartások kivitelezésében van, amelyekkel kapcsolatban a sivizmusban a Siva-puránák nyújtanak útmutatást. A vaisnavákkal ellentétben a saivák még ma is áldozatokat mutatnak be,^[1] illetve nagyobb mértékben hajlamosak az aszkétizmusra.^[2]

Általános üdvcél a lélek eggyé válása Istennel. A kultuszukra erősen rányomta bélyegét a tantrikus szertartás. Az aszkéták és jógik szerint az üdvúton az aszkézis, a jóga és a meditáció visz elsősorban előre, de a mantrák mormolása és a sokféle szertartás is. ^[3] A saiva aszkéták gyakran hamuval borítják testüket, csomóban álló, bozontos hajzattal, homlokukra festett, három vízszintes csíkkal jelennek meg, kezükben háromágú szigonyt tartanak. Az általános társadalmi normákkal szembeni megvetésüket a legkülönfélébb önsanyargató praktikákkal, gyakorlatokkal bizonyítják.

1. ↑ Klaus K. Klostermaier Bevezetés a hinduizmusba, i. m. 94. o.
2. ↑ Görföl Világvallások, i. m. 783. o.
3. ↑ Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv - A saivizmus, 2008