Hua-jen

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

A sorozat témája Kínai buddhizmus 汉传佛教 / 漢傳佛教 Han-csuan Fo-csiao
Története
Gandhára Kusán Birodalom Dharmaguptaka Terjedése a selyemúton
Főbb alakok
Kumáradzsíva Hszüan-cang Huj-jüan Cse-ji Bódhidharma Huj-neng Taj-hszü Hszü Jun Hszüan Hua
Hagyományok
Csan Tientaj Hua-jen Tiszta Föld Vej-si Szan-lun Tangmi
Szövegek
Kínai buddhista kánon Taisó Tripitaka
Építészet
Buddhista építészet Kínában
Szent hegyek
Vutaj Omej Csiu-hua Putuo
Kultúra
Kínai Buddhista Szövetség Konyhaművészet Harcművészet Ti-ju
Sablon:Kínai buddhizmus m v sz

A hua-jen (huayan) a 7. században Kínában keletkezett buddhista irányzat, amely Japánban és Koreában is elterjedt. Egyik jellemző tanítása, hogy minden mindennel összefüggésben áll, minden jelenség áthatja az összes többit, miközben e sokféleségben egyfajta egység van jelen, minden jelenség magában hordja a többit, anélkül, hogy saját identitását elvesztené. A hua-jen (huayan) irányzatot (akárcsak a tientaj (tiantai)t) a buddhizmus legteoretikusabb és filozofikusabb ágaként tartják számon, szembeállítva olyan alapvetően „praktikus” hagyományokkal, mint a csan (chan) / zen vagy a Tiszta Föld szekta.