Anabaptista mozgalom

Anabaptistáknak vagy újrakeresztelőknek nevezték a reformáció kezdetén, a reformációval párhuzamosan zajló, a katolikus egyház és a protestánsok képviselői által egyaránt üldözött, olyan radikális keresztény megújulási mozgalom tagjait, melynek alaptanításai különböztek, illetve (bizonyos tanaik) szembeálltak a reformáció egyes alaptanaival (mint például a csak kegyelem által [Sola gratia] illetve a kizárólag hit általi üdvözülés [Sola fide]). Gyülekezésre szólították fel a "kiválasztottakat", szakítani akartak a bűnös világgal, s a "szentek" közösségeit igyekeztek létrehozni, amelyek tagjainak új keresztségben kellett részesülniük,[1] ezért a gyermekkeresztség elvetése mellett a hozzájuk csatlakozókat újra megkeresztelték.[2] Csoportjaik spontán módon jöttek létre Svájcban, Németországban és Németalföldön. Ezt a mozgalmat egyesek harmadik reformációnak nevezik.[3]

A mozgalmon belül már korán két irányzat – erőszakos és békeszerető – jelentkezett. A "túlfűtöttek" közé tartozott a szélsőséges vándorprédikátor, Thomas Müntzer, a zwickaui próféták és a "zürichi rajongók".[4]

Manapság a mozgalom leszármazottjai, mint a hutteriták, mennoniták és amishok képviselik az anabaptista mozgalmat.

  1. Marton József: A keresztény újkor
  2. Ottlyk Ernő: Az egyház története, 264. o., 1979.
  3. Szebeni Olivér: A baptista egyház történeti gyűjteményei, Bp, 1998/1-2. 175-178
  4. Jean Delumeau: Reneszánsz, Osiris, 1997, 487.

© MMXXIII Rich X Search. We shall prevail. All rights reserved. Rich X Search