Fengsuj

A fengsuj[1] (hagyományos kínai: 風水, pinjin: fēngshuǐ, mandarin kiejtése: [fə́ŋʂwèi]) ősi kínai hagyományra alapuló áltudomány, mely önmeghatározása szerint az Ég és a Föld törvényszerűségeinek megfigyelésével és alkalmazásával segít az ember és a természet közötti összhang megvalósításában.[2] A hagyományos fengsuj célja a legmegfelelőbb lakhely meghatározása a sikeres élethez a környező táj és terepformák elemzésével – a módszer a föld jellegzetességeinek megfigyelésén (相地, Hsziang-ti) illetve a lakhelyek megfigyelésén (相宅, Hsziang-csaj) alapul.[3] A környezet és a benne élő ember kölcsönhatásait, összefüggéseit írásban elsőként a Sárga Császár Klasszikusa a Lakhelyekről (黄帝宅经, Huangti Csajcsing)[4] című műben említik. A fengsuj elnevezés szó szerinti jelentésben „szél és víz” (feng 風: szél; suj 水: víz), amelynek magyarázata a Csin-kori Kuo Pu (i.sz. 276–324) művében, a Temetkezések könyvében található meg legkorábbról:

„A csi a széllel utazva szétszóródik, de a vizek partján megáll.
A régiek összegyűjtötték, nehogy szétszóródjon, rendezték áramlását, hogy megőrizzék azt. Ezért ezt úgy hívták: fengsuj (szél és víz).
A fengsuj törvénye: Először gyűjtsd össze a vizet, majd óvd meg a széltől.”[5]

Korábban, a Hadakozó fejedelemségek korában (i. e. 403-221) az elnevezése még Kan Jü (hagyományos kínai: 堪輿, egyszerűsített kínai: 堪舆) volt, amely az Ég és Föld törvényszerűségei szerinti életre utal (a Kan jelentése „az Ég útja”; a jelentése „a Föld útja”).[6]

  1. OH. 701b., nyugati mintára gyakran előfordul feng shui hibrid helyesírással is.
  2. Tér-Idő Tradicionális Feng Shui – Klasszikus tanácsadás
  3. He Xiaoxin 何晓昕 Fengshui Tanyuan 风水探源. p. 10, p. 66
  4. 黄帝宅經 Huangdi zhai jing
  5. Stephen L. Field: The Zangshu, or Book of Burial
  6. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) The Complete Idiot's Guide to Feng Shui nevű lábjegyzeteknek

© MMXXIII Rich X Search. We shall prevail. All rights reserved. Rich X Search