A fengsuj[1] (hagyományos kínai: 風水, pinjin: fēngshuǐ, mandarin kiejtése: [fə́ŋʂwèi]) ősi kínai hagyományra alapuló áltudomány, mely önmeghatározása szerint az Ég és a Föld törvényszerűségeinek megfigyelésével és alkalmazásával segít az ember és a természet közötti összhang megvalósításában.[2] A hagyományos fengsuj ( ) célja a legmegfelelőbb lakhely meghatározása a sikeres élethez a környező táj és terepformák elemzésével – a módszer a föld jellegzetességeinek megfigyelésén (相地, Hsziang-ti ( )) illetve a lakhelyek megfigyelésén (相宅, Hsziang-csaj ( )) alapul.[3] A környezet és a benne élő ember kölcsönhatásait, összefüggéseit írásban elsőként a Sárga Császár Klasszikusa a Lakhelyekről (黄帝宅经, Huangti Csajcsing ( ))[4] című műben említik. A fengsuj ( ) elnevezés szó szerinti jelentésben „szél és víz” (feng ( ) 風: szél; suj ( ) 水: víz), amelynek magyarázata a Csin-kori ( ) Kuo Pu ( ) (i.sz. 276–324) művében, a Temetkezések könyvében található meg legkorábbról:
„A csi ( ) a széllel utazva szétszóródik, de a vizek partján megáll.
A régiek összegyűjtötték, nehogy szétszóródjon, rendezték áramlását, hogy megőrizzék azt. Ezért ezt úgy hívták: fengsuj ( ) (szél és víz).
A fengsuj ( ) törvénye: Először gyűjtsd össze a vizet, majd óvd meg a széltől.”[5]”
Korábban, a Hadakozó fejedelemségek korában (i. e. 403-221) az elnevezése még Kan Jü ( ) (hagyományos kínai: 堪輿, egyszerűsített kínai: 堪舆) volt, amely az Ég és Föld törvényszerűségei szerinti életre utal (a Kan jelentése „az Ég útja”; a Jü ( ) jelentése „a Föld útja”).[6]
<ref>
címke; nincs megadva szöveg a(z) The Complete Idiot's Guide to Feng Shui
nevű lábjegyzeteknek
© MMXXIII Rich X Search. We shall prevail. All rights reserved. Rich X Search