Kraftwerk | |
A Kraftwerk kijevi koncertjén, 2008 | |
Információk | |
Eredet | Düsseldorf, Németország |
Alapítva | 1970 |
Aktív évek | 1970– |
Műfaj | elektronikus zene |
Kiadó |
|
Tagok | |
Ralf Hütter (1970–) Henning Schmitz (1991–) Falk Grieffenhagen (2013–) Georg Bongartz (2023–) | |
Korábbi tagok | |
Florian Schneider (1970–2008) Emil Schult (1971–1986) Wolfgang Flür (1972–1986) Klaus Röder (1974–1975) Karl Bartos (1975–1990) Stefan Pfaffe (2008–2012) Fritz Hilpert (1990–2022) | |
A Kraftwerk weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kraftwerk témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Kraftwerk (magyarul: erőmű) német zenekar, világszerte főképp az elektronikus zene úttörő jellegű népszerűsítéséről és műveléséről híres. Az 1970-es évek több más kísérletező és kiemelkedő elektronikus zenekarához hasonlóan a rockzene progresszív jellegű német vonulatából, a „kraut-rock”-ból különültek el; hamarosan tudatosan és kizárólagos jelleggel áttértek az elektronikus hangszerekkel való kísérletezgetésre; számtalan más zenekarra, és az egész huszadik századi popzenére és kultúrára mély és máig érezhető hatást téve.
A klasszikus zenei képzést kapott tagokból összeállt együttest sokan ismerhetik olyan számok megalkotóiként, mint a Das Modell, Die Roboter (The Robots), Autobahn, illetve Computerwelt, vagy úgy ismerik őket, mint a technozene, a szintipop és az indusztriális zene megalkotóit – jóllehet ők maguk nem sorolhatóak eme műfajokba. Feltűnőek voltak a maguk idején robotszerű kosztümjeiknek, ipari és technicista díszleteiknek és filozófiájuknak köszönhetően, amely az embert mutatja gépként, a „gép-zenével” összefonódva, szimbiózisban, ezzel az ember és gép közös harmóniáját próbálták a közönség elé tárni.
Általában minimalizmusra törekvő zenéjükben a rengeteg szintetikus, gépi hang (telefoncsörgés, EKG-géphang stb.) mellett jellemzőek az egyszerű (kezdetben monofonikus) dallamok, a beszédszintetizátorok használata vagy ezek utánzása, és a hasonló, ipari és gépekkel kapcsolatos asszociációkat keltő hatások.
Koncertjeikre jellemző a zenéjüknek megfelelő gépszerű viselkedés, a technika fejlődésével folyamatosan fejlődő vetítőrendszerek alkalmazása. Hosszú időn keresztül erőművi irányítóközpontra emlékeztető színpadképet használtak, a „The Mix” túrán jelentek meg az azóta is használt, arcmásukat viselő, életnagyságú mozgó robotbábuk. A koncerteken szokatlan módon függönyt használnak, a koncertek végén rövid szólójáték után egyenként vonulnak le a színpadról. 1981-es Computer World lemezük óta szokásos nyitószámuk a Numbers, 1986-os Electric Cafe albumuk óta zárószámuk a Music Non-Stop. 1978-as Man Machine lemezük óta szinte védjegyükké vált a piros ing, fekete nadrág, fekete nyakkendő viselet, mely valamilyen módon azóta is szinte minden koncerten feltűnik.
© MMXXIII Rich X Search. We shall prevail. All rights reserved. Rich X Search