Metafizika

A metafizika jelentése a filozófiában kétféle: egyrészt filozófiai rendszer, másrészt filozófiai módszer.

A metafizika mint filozófiai rendszer olyan szellemi princípiumból indul ki, amely a létező világ felett áll, az érzékszerveink számára hozzáférhetetlen, és csak spekulatív módon, az absztrakt logika (a priori) révén ismerhető meg. Ebben az értelemben megfelel az objektív idealizmus kategóriájának.

A metafizika mint filozófiai módszer a dialektika ellentettje, olyan filozófiai szemlélet és módszer, amely a dolgokat statikusan, a mozgást, fejlődést csupán mennyiségi változásokként fogja fel. Az ellentéteket mereven szétválasztja, egymást kizáró kategóriákként kezeli, tagadja a valóság önmozgását.

A 18. és 19. században a metafizika témakörébe sorolták a külvilág létezésével, más elmék létezésével, az a priori tudás lehetőségével, az érzékeléssel és emlékezéssel foglalkozó kérdéseket is. (A jelenlegi felfogás szerint ezek a kérdések az ismeretelmélet területére tartoznak.)

Isten létének igazolásával a metafizikához szorosan kapcsolódó filozófiai teológia foglalkozik. A metafizikának része az ontológia („létfilozófia”), amely azonban csupán magukat a létező dolgokat elemzi és rendszerezi a metafizika által felvetett tágabb összefüggések vizsgálata nélkül, és önálló filozófiai területnek is tekinthető.^[1]

1. ↑ * Sipos Zoltán: A meghiúsulás metafizikája Archiválva 2007. december 18-i dátummal a Wayback Machine-ben (Orbis, 2000/1-2.)
   • http://www.naturalizmus.hu/sipos_naturalizmusok Archiválva 2007. december 21-i dátummal a Wayback Machine-ben