Skagerraki csata

Skagerraki csata
A Queen Mary csatacirkáló felrobbanása
Konfliktus	első világháború
Időpont	1916. május 31. - június 1.
Helyszín	Északi-tenger
Eredmény	német győzelem
Szemben álló felek
Egyesült Királyság Royal Navy Német Birodalom Kaiserliche Marine
Parancsnokok
John Jellicoe David Beatty Reinhard Scheer Franz Hipper
Szemben álló erők
28 csatahajó 9 csatacirkáló 8 páncélos cirkáló 26 könnyűcirkáló 79 romboló 1 repülőgép-anyahajó 16 csatahajó 5 csatacirkáló 6 régi csatahajó 11 könnyűcirkáló 61 romboló[1]
Veszteségek
14 hadihajó 113 300 t veszteség a flottában Élőerőben: 6094 halott 674 sebesült 177 fogságba esett 11 hadihajó 62 300 t veszteség a flottában Élőerőben: 2551 halott 507 sebesült
é. sz. 56° 42′, k. h. 5° 54′56.7, 5.956.700000°N 5.900000°EKoordináták: é. sz. 56° 42′, k. h. 5° 54′56.7, 5.956.700000°N 5.900000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Skagerraki csata témájú médiaállományokat.

A skagerraki csata vagy jütlandi csata (németül: Skagerrakschlacht; angolul: The Battle of Jutland)^{[m 1]} tengeri összecsapás volt az első világháború során a brit és a német főerőket felvonultató Nagy Flotta (Grand Fleet) és a Nyílttengeri Flotta (Hochseeflotte) között. Ez volt a háború legnagyobb tengeri csatája, az egyetlen nagyszabású ilyen jellegű ütközet a konfliktus során. Ez számít továbbá a hadtörténet legnagyobb tengeri csatájának, melyet csatahajók vívtak meg. A csatára 1916. május 31-én és június 1-jén került sor az Északi-tengeren a Skagerrak tengerszoros bejáratánál, a Jütland-félszigettől nyugatra. (Az antant terminológiája után nevezik jütlandi csatának is.)

A Norvégia irányába előretörő Nyílttengeri Flottának a tervről előzetesen értesülő britek csapdát állítottak, de a kibontakozó harc során – a túlerő ellenére – a németek jelentősen nagyobb veszteségeket okoztak a briteknek, és az éjszaka folyamán sikerült áttörniük az ellenség vonalain és visszatérniük a bázisaikra, így az összecsapást ők könyvelhették el sikerként.

A magas brit veszteségekhez jelentős mértékben járult hozzá a lőszerek kezelésére vonatkozó biztonsági szabályzat megszegése. A csata utáni brit vizsgálatok emellett arra az eredményre jutottak, hogy a hajóik védettsége nem megfelelő, az általuk használt lőszer pedig túl gyenge minőségű a német flotta ellen vívandó harchoz, így a további német előretörések alkalmával már kerülték az összecsapást, és ezért több csatára már nem került sor a szemben álló flották főereje között a háború során. Az erősen védett skóciai támaszpontokról a britek továbbra is fenn tudták tartani az Északi-tenger nemzetközi egyezményeket sértő blokádját, anélkül, hogy harcba bocsátkoztak volna.

1. ↑ Nasmith 261. o.

Forráshivatkozás-hiba: <ref> címkék léteznek a(z) „m” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="m"/>