Vaisnavizmus

Krisna a Góvardhana hegyén, India Tamilnádu, (Pállava dinasztia korából)

A Vaisnavizmus vagy visnuizmus (dévanágari: वैष्णव धर्म; magyar átírásban: vaisnava dharma) a saivizmus, saktizmus mellett a hinduizmus három fő ágának egyike. Elsődleges és legfőbb istennek Visnut, vagy annak egy megtestesülési formáját, avatáráját ismeri el.

A vaisnaizmus alapját Visnu földre szállásainak mítosza képezi. E tanítás szerint, amikor a világ végveszélybe kerül, Visnu avatára formájában leszáll a földre, hogy megmentse azt. Visnunak 10 fő avatárája ismert, a vaisnavizmus szempontjából a két legjelentősebb Ráma és Krisna.^[1]

Hívői a vaisnavák vagy visnuiták. Leginkább India északi tartományaiban vált uralkodó vallási áramlattá. Számtalan kisebb közösségre oszlik, amelyek Visnu más és más avatáráját imádják. A fő vonulatát a helyi törzsi vallások színezik, és az ismert történeti személyiségek formálják tovább.^[2]

Visnu már a legősibb védában, a Rigvédában megjelenik, mint napisten, a legfőbb isten, Indra öccse. A vaisnava tanítás, mely szerint az egész univerzum Isten teste, szintén feltűnik a Rigvédában, a Purusa-szúktában. A Mahábhárata egyik fejezete a Bhagavad-gíta, amelyben Visnu elmondja, hogy az ő imádatával az ember elérheti a teljességet. Ez a későbbi bhaktizmus alapja. A vaisnavizmus legfontosabb szent iratai a puránák és a szamhiták. Ezek közül legismertebb a Visnu-purána, amelyet kinyilatkoztatásnak, srutinak tartanak.

A vaisnavizmus mai híveinek száma háromszázmillió körül van, zarándokhelyeik India minden részén megtalálhatók. Legjelentősebbek északon Ajodhja és Mathura-Vrindában, keleten Puri és Májápur, délen Szrírangam és Tirupati.^[2]

↑ Tenigl-Takács László India története, i. m. 103. o.
↑ ^a ^b Klaus K. Klostermaier Bevezetés a Hinduizmusba, i. m. 103-112. o.

[Tenigl-1] Tenigl-Takács László India története, i. m. 103. o.

[Klostermaier-2] Klaus K. Klostermaier Bevezetés a Hinduizmusba, i. m. 103-112. o.

[1]

[2]